Az alábbi verseket és mondókákat a legjobb szándékkal gyűjtöttük össze, ha mégis olyan tartalmat talál, amelynek publikálása jogilag akadályokba ütközik, kérjük jelezze részünkre!
Öreg lábán csizma,
Fáradt minden izma.
Havas utcán csoszog,
Hátán puttony mozog.
A gyerekek szertik,
Ajándékot visz nekik.
Jön már, itt a Mikulás!
Fehér prémes, hósapkás.
Hétmérföldes csizmája
A világot bejárja.
A hatalmas puttonya
Ajándékkal megrakva.
Jó gyerekek megkapják,
Megtelnek a kiscsizmák.
A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint.
Jó mikulás bácsit, jaj, de nagyon várom!
Nemsokára eljön csilingelő szánon.
Almával, dióval teli van a zsákja,
Bőven mér belőle minden topánkába.
Kis cipőmet kitisztítom fényesre,
Kiteszem az ablakomba ma este.
Ha erre jár a Mikulás, meglátja,
Tudom, benyúl jó mélyre a zsákjába!
Nincs ott híja a diónak, fügének.
Színig tölti mind a két kis cipőmet.
Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:
A Mikulás tudja ám, hogy jó kislány vagyok!
Csitt gyerekek, kopogtatnak
Vajon ki lehet?
Nagy puttony van a hátán,
Engedjük be gyerekek.
Kedves, öreg Télapó
Puttonyában minden jó:
Alma, dió, mogyoró,
De csak az kap, aki jó!
Jó Mikulás apóka erre járt az éjjel,
Kerekarcú holdvilág mosolygott az égen.
Kinézett az ablakon a kis hamis Bence:
Jó Mikulás apóka, álljon meg egy percre!
Látom, nehéz a puttonya, míg a falut járja,
Adja be az ablakon, vigyázok én rája.
Jó Mikulás apóka azt felelte menten:
Kecskére a káposztát nem bízom én szentem
Mit hozol a zsákodban?
Ablakomban várlak ma.
Nem lesekszem utánad,
Kint hagyom a csizmámat.
Töltsd meg minden jóval:
Almával, dióval.
Hozzál ajándékokat,
Sok tarka játékot!
Szép jó reggelt, hóemberke!
Tudod, ki jön hozzám ma?
Mikulás jön, őt várja már
Ablakban a sok csizma.
Aki rossz volt, annak sajnos
Virgács lesz a jutalma,
De a jókét a Mikulás
Ajándékkal megrakja.
Ám igazán rossz kisgyerek
Nincs is tán a világban,
Cukor, dió, jó mogyoró
Kerül majd a csizmába.
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!
Gyere ide, Mikulás!
Minden gyermek téged vár.
Minden házba bekopogtál?
Ott még egy ház vár reád.
A kéménybe hogyan férsz be?
Válaszolj a kérdésemre!
Ruhád piszkos soha sem lesz
ha lecsúszol a gyerekekhez?
Hát ez a csomag kié lesz?
Remélem, engem sem felejtesz.
Mikor jössz hozzám, Mikulás?
Hidd el, nagyon várok rád.
A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...
Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?
Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!
Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!
Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!
Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.
Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!
Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd
hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!
Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!
Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!
A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!
Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!
Mikulás bácsi nehidd el,
Hogy minden gyerek csak jó lehet,
Mikulás bácsi tudnod kell,
Hogy vannak még rossz gyerekek!
Van olyan aki önző és irigy,
És dühöng ha valamit nem kap meg,
És ordít ahogy a torkán kifér,
Hogy vannak még rossz gyerekek!
És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják
Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják
Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet ...
Van olyan aki a játékait,
Nem adja kölcsön senkinek,
Akkor sem ha neki nem kell,
Mert vannak még rossz gyerekek!
És van olyan aki az ígéreteit,
Szinte sohasem tartja be,
Ha rászólnak csak azt kiabálja,
Hogy vannak még rossz gyerekek!
És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják
Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják
Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet ...
Mikulás bácsi ne hidd el,
Hogy minden gyerek csak jó lehet,
Mikulás neked tudnod kell,
Hogy vannak még rossz gyerekek!
Vannak még rossz gyerekek!
Vannak még rossz gyerekek!
Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.
Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.